Szingapúr szigetország, de mégis azt kell mondjam, hogy tengerparti lazulásra nem alkalmas szinte egy partja sem. Annak köszönhetően, hogy itt van a világ legnagyobb kikötője, a parton végig rengeteg hajó áll, a víz pedig szennyezett. Az a szerencse, hogy a környező országokban rengeteg mesés tengerpart van.
Barátnőimmel egy 5 napos kikapcsolódást szerveztünk Malajziába, Langkawi szigetre. Izgalommal vártuk a csajos utazást. Interneten nézegettünk képeket a szigetről, utánaolvastunk a látnivalóknak. Egyszóval rákészültünk alaposan a kirándulásra.
Amikor megérkeztünk a szigetre, hamarosan rájöttünk, hogy Malajzia sokmindenben különbözik Szingapúrtól. Malajzia igazi Ázsia, igazi ázsiai standardokkal.
A szállodánknak gyönyörű hosszú fehér homokos tengerpartja volt. Amikor megérkeztünk nem győztünk betelni a látvánnyal, ami elénk tárult. A gyönyörű fehér homokos partot habzó hullámok nyaldosták neki-nekiütközve az ívelt hullámtöröknek. A pálmafák behajoltak a homok fölé, a nap pedig sütött. Egyből tudtuk, hogy kellemesen fog telni ez a pár nap.
Első este kisétáltunk a városba. Felvettük csinos ruháinkat és elindultunk vacsorázni. A széles kikövezett járdán sétáltunk az éttermek irányába. Egyszer csak a járda közepén egy vízcsap állta utunkat, amelyből folyt a víz. Valaki egy ronggyal lekötötte, de attól a víz továbbra folyt és elterült a járda kövén. Átbaletteztünk a vizen és folytattuk utunkat. Nem sokkal a csap után a járdának hirtelen vége lett és gödrös földúton folytattuk a sétát, aztán újból kikövezett járdán lépkedtünk. Rájöttünk, hogy kár volt kiöltözni. A lábaink nagyon koszosak lettek. Szerencse, hogy nem vettünk magunkra hosszú ruhát, mert még az is hasonló állapotban lett volna a séta után. De legalább megtanultuk, hogy ehhez a standardhoz, ami itt van tökéletesen megfelel a flip-flop és rövidnadrág.
Az éttermek tisztasága ránézésre nagyjából ugyanolyan igényes, mint az utcák rendezettsége. Először este sétáltunk végig a homokos parton. Az esti fényekben a kis tengerparti bárok és éttermek nagyon kellemesnek tűntek. Másnap mapfényben már teljesen más képet alkottak. Ami romantikus kis kiülőnek tűnt este, az nappal egy koszos rozsdás pad volt, a babzsákok láthatóan nagyon koszosak voltak, a bárok épülete inkább pajtához hasonlított, mint hangulatos bárhoz.
Végig nagyon szép időnk volt. Csak egy nap esett az eső. Sajnos pont aznap, amikor hajókirándulásra fizettünk be. Ígyhát úszott az egész. A szó szoros értelemben is. Így sajnos nem láttuk a denevéreket, nem tudtunk majmokat és sasokat etetni, meg sok egyébb érdekes programról lemaradtunk. De nem bosszankodtunk sokáig.
Az esőnek köszönhetően kényeztető időtöltést találtunk ki, elmentünk masszázsra. Na ez is ázsiai standardoknak megfelelően zajlott. Nem is tudom miért is lett volna nagyobb elvárásunk. A masszőrök nagyon kedvesek voltak. Egy folyóson keresztül egy hátsó terembe vezettek minket. Amikor beléptünk, erős avasszag fogadott. A teremben félhomály volt, de ennek ellenére észrevehető volt, hogy régen takarítottak. A szemünket inkább becsukva hagytuk, hogy igazán a masszázsra tudjunk csak koncentrálni, ami viszont nagyon jól esett.
Szóval nagyjából ez az igazi ázsiai standard. Ezt is meg lehet szokni, vagy legalábbis nem akarni észrevenni. Mert ha mindettől az ember el tud tekinteni, akkor mondhatni ezek a kis fehér homokos pálmafás szigetek mindegyike olyan, mint maga a menyország.
Advertisements Share this:
