Nagyon rég írtam élménybeszámolót, ami nem azt jelenti, hogy a blogot teljesen elfelejtettem, hanem azt, hogy az utóbbi időben inkább magára az olvasásra koncentráltam jobban, és az a helyzet, hogy a tavalyi mennyiséget már sikerült mind elolvasott könyv, mind elolvasott oldalszámban bőven megdöntenem. Egy hátránya van a késének: egy-egy könyv emléke idővel vagy kezd a homályba veszni, vagy kezd megszépülni.
A mostani regényről azt kell tudni, hogy tipikusan az a könyv, amire teljesen véletlenül bukkantam rá egy későesti böngészés közben. Először csak maga a borítója fogott meg, utána pedig hamarosan már az e-bookomon landolt.
A történet a közeljövőben játszódik, de a zika vírus megjelenése és terjedése miatt akár kimondottan aktuálisnak is érezhetjük a regényt, és elég könnyen bele is tudjuk magunkat élni a kialakult helyzetbe.
Képzelj ugyanis el egy olyan világot, ahol tudod, hogy te vagy az utolsó generációk egyike! A te halálod jelenteni majd az emberi faj végét, úgy kell élned, hogy nem lesz jövőd, mivel nem születhetnek gyermekeid. Aki ugyanis teherbe esik, annak leáll az immunrendszere és még szülés előtt belehal a betegségébe. Az adott helyzet számos kérdést felvet, mindenki más kiutat keres az események feldolgozására és megoldására, lesznek környezetvédők, feministák, vallások irányába menekülők és hősök.
A főszereplő, Jessie Lamb egy tinédzser lány, aki egy átlag fiatal, és aki látja, hogy a korábbi élete és a megszokott világa szép lassan széthull maga körül. A kortársaihoz hasonlóan, ő is tele van dilemmákkal és bizonytalanságokkal – iskolás, szerelmi és családi zűrökkel -. Talán az élete annyiban különbözik mégis az átlagtól, hogy az apukája kutató, és épp egy új kutatásban vesz részt, aminek Csipkerózsika program a neve. Magának már a kutatásnak az elnevezése is elég beszédes, hiszen, aki ebbe belevág, az valószínűleg már soha többé nem fog felébredni, viszont az önfeláldozása az emberiség utolsó mentsvárát jelentheti.
Mi a helyes? Részt venni a programban, hőssé válni és vállalni a biztos halált, vagy csak várni a megoldásra? Felértékelődik egy ilyen áldozta, hogyha ezt az emberiség jövője a tét? Mást mond erre a kutató és mást mond erre a szülő, máshogy értékeli a kérdést egy bátor lány. Értelmet nyerhet egy idealista lány halála?
Az olvasó is felteheti magában a bűvös kérést: képes lennél ennyire erős és kitartó lenni? Mernéd a kezedbe venni a sorsodat?
A biológiához nálam jobban értő emberek biztosan a hajukat tépik a betegség miatt, és biztosan azzal jönnek, hogy olyan nincs, hogy az összes létező, közel 7 milliárd ember megfertőződjön a Földön, biztos vannak rezisztensek. Efelett és a többi ilyen tény felett viszont próbáljunk túllépni. Amikor a könyvet olvastam engem az egyszerű stílusa ellenére is nagyon magával ragadott és elgondolkodtatott. Túl sok „mi lenne, ha” jellegű kérdés vetődött fel bennem, és számos olyan oldala is kidomborodott a témának, amire korábban magamtól biztosan nem gondoltam volna. Azon könyvek egyike is lett, aminek történetét és fő dilemmáit a környezetemben élőkkel is megosztottam, várva a felmerülő kérdésekre az ő válaszaikat.
A szereplők lelkivilágát is kivételesen jól vázolja fel a könyv, számomra teljesen hitelesek – a fiatal karakterek néha bátrak, néha nyafkák, de talán túlontúl hamar kell komoly döntéseket meghozniuk. A gondolatmenetük sokszor teljesen más, mint egy felnőtté, talán egy szülő számára már-már logikátlannak, hihetetlennek és ijesztőnek is tűnnek egyben.
Elgondolkodtató könyv a világ összeomlásáról. Egy forró tea mellett egy hidegebb, esős napon akár egyhuzamban is elolvasható, bár tényleg akkor lehet jobban élvezni, hogyha a témát amúgy is érdekesnek találjuk, és a tudományos tévedések felett nyugodtan szemet hunyunk. Mást ad egy tininek, mást adott nekem, de biztosan mást ad egy szülőnek is.
